Magyarország területén biztosítva vannak a kellő életfeltételek ahhoz, hogy ez a növény megmaradjon. A diófa bárhová tökéletesen elültethető. Viszont leginkább a meszes, tápdús, mélyrétegű talajt és a késői fagyoktól védett helyet kedveli. Ilyen területen hatalmas koronát fog növeszteni, így hosszú ideig díszítheti a környezetét. Maga a gyümölcs szedése akkor kezdődik meg, amikor a termőburok felreped és a termés a földre hullik. A diófa minden alkalommal nagyra nő, szélesen szerteágazó ágakkal. Akár a harminc méteres magasságot is elérheti.
Vezérágai messzire nyúlnak, erősek. A lombkorona belsejében megtalálható ágak tekervényesek. Az erdőben található növények habitusa eltér azoktól, amelyek a szabad környezetben vannak. A diófa nagyon fényigényes, még a saját koronája belső árnyékolását se bírja elviselni. Még csemete korában elviseli az árnyékot, de később sok fényre lesz szüksége ahhoz, hogy életben maradjon és óriási koronát növesszen. Az épületek vagy fák mellett nem a függőleges fejlődést fogja választani, hanem a szabad tér irányát követi.