Képzeljék el azt a helyzetet, amikor valamihez komoly mennyiségű sóderre van szükség, és a sóder szállítást meg kellene valahogy oldani. Most itt természetesen nem ara gondolok, hogy veszek a tüzépen egy két zsák sódert és bepakolom a csomagtartóba, hanem néhány köbméterről beszélek. Vannak, akik azon akarnak spórolni, hogy maguk oldják meg a sóder szállítást. Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy így döntsön, de azért érdemes kicsit átgondolni a dolgot, mielőtt fejjel rohanunk a falnak.
Köztudott, hogy a sóder között található ásványi anyagok valamilyen természetes üvegből vannak, aminek igen magas a keménységi foka, nem véletlen, hogy megmunkálásukhoz kizárólag gyémántot és lézeres technológiát kell alkalmazni. Ez az anyag még a legkeményebb acél felületeket is könnyedén megkarcolja, kikezdi. Ha van is a hatalmas tömeg elszállításához megfelelő utánfutónk, gondoljunk csak bele, milyen hatásoknak lesz kitéve az egyszerűnek tűnő sóder szállítás közben. Kicsi az esélye, hogy a szerkezet rozsdamentes acélból készült, ha pedig alumínium, akkor meg se próbáljuk vele a sóder szállítást, mert nem fogja elbírni a fizikai behatásokat. Ha viszont valamilyen módon felületkezelt acél utánfutónk van, arról biztosan könnyűszerrel lekapja a sok apró kavics a festéket, majd az eleve magas nedvességtartalmú sóder már meg is kezdi az anyag korrodálását.
Valóban, megéri, hogy ezt megkockáztassuk? Inkább kérjen sóder szállítást!
